A hó azért hőszigetelő, mert kristályai levegőt ejtenek csapdába. Amíg a kinti hőmérséklet akár -45 °C-ig is süllyedhet, addig a benti elérheti a 16 °C-t csupán a test melegétől fűtve.
A hótéglákat a megfelelően kötött, nem túl jegesre fagyott talajból vágják ki. A hóba jelölt kör alakra rakják egymásra nem csak hagyományosan kötésben, hanem csigavonalban haladva körbe. Úgy igazítják össze a kivágott hótéglákat, hogy pontosan illeszkedjenek egymáshoz. Néha kívül még a kész kunyhó formát hóval betapasztják, a jobb szigetelés elérése érdekében.
Az igluk belül három szintesek. A félcső jellegű bejárat részben a föld alá (hó alá) visz, ahonnan be lehet mászni a földszintre, majd onnan a legfelső szintre. Az emberek legfölül esznek és alszanak, mert a meleg levegő felfelé száll, így ott a legkellemesebb a hőmérséklet. A földszinten dolgoznak és itt raknak tüzet, a fentről kiszorult hideg levegő pedig a föld alatti részre jut. Legfelül a testhőmérsékletükkel kicsit megolvasztják a hófal belső részét, ami még erősebbé teszi a szigetelést. Az olvadékot a felső szint köré vájt kis csatornában vezetik le, ahol ismét meg tud fagyni, másik része pedig a nyitott szellőző nyíláson át a test által kibocsájtott párával együtt távozik.
A végeredmény: egy igluban akár 40-60 fokkal is melegebb lehet, mint az iglun kívül. Ha többen vannak bent, még gyorsabban felmelegszik.
Az iglut főként az inuitok építettek/építenek, de Kanadában és Grönlandon is találkozhatunk vele.
Elsősorban nem állandó lakásként, hanem vadászatok során átmeneti szállásnak használják.
Felépítése:
Az intuitok állati zsírból készült lámpát használnak világításra, és olykor főznek, vagy ivásra szánt havat melegítenek felette. Az állati zsírt mohával keverik össze, ez kanócként szolgál. Ezt a sűrű pépet a lámpa belsejéhez simítják, ezt gyújtják meg. Ennek a lámpának alig van füstje, a fénye viszont erőteljes.