Mari néni és a dunyha (szigetelés belülről)
Mari néni egy este a dunyha alatt dideregve megelégelte, hogy a szobában mindig hideg van, hiába fűt a kis kályhával, az kialszik akkor hideg lesz. A dunyha jó meleg, de olyan nehéz alatta megfordulni, Mari néni sajgó porcikáinak kényelmesebb lenne, ha elég volna egy paplan is.
Mari néni addig gondolkozott, hogy kitalálta, ha a dunyha alatt meleg van, mi lenne, ha nem magára tenné, hanem felszögelné a falra. Akkor a kályha melege a szobában maradna. Na, fogta is a dunyhát, meg az összes vánkost, és elkezdte felszegelni azokat a kis szobája falára. No, de hát az ablakot, azt csak nem fedheti be vele, na meg az ajtót sem. Sebaj, azért a falakat alaposan letakarja.
Mikor aztán végzett, szépen befűtött a kályhába, felmelegítette a kis szobácskát. Hát érezte is, hogy jó meleg van, és mintha nem is hűlne ki annyira hajnalra, mint annak előtte.
Teltek múltak a napok, Mari néni érzi ám, hogy mindig köhögnie kell:
–Mi a csuda?! – gondolta. – Csak nem fáztam meg mégis?
Elgondolkodva kinéz az ablakon a tyúkokra, aztán látja ám, hogy az ablakfülke csupa-csupa penész. Burjánzik, virágzik a szürke meg a zöld penész a falon, a fán. Bekúszik a dunyha alá is.
Mari néni kétségbeesve elkezdte leszedni a falról a dunyhát, meg a vánkosokat. Közben így korholta saját magát:
–Jaj Mari néni, mit tettél?! Éppen csak vége a télnek, máris tönkretetted a jó kis száraz otthonodat! Ejnye!
Leszedte az összeset és látja, hogy mindenhol penész lakozik. Nem csak a falon ám! A dunyha meg a vánkosok is, mindbe beette a penész magát. Jaj, lehet kidobni az összeset! Jaj, lehet elégetni mindet!
Mari néni nem értette hol a hiba, elmesélte a templomban a mise után a falu népének, hogy mi történt vele. Meghallotta azt egy mesterember, oda is ment Mari nénihez, hogy elbeszélgessen vele.
–Ide hallgasson néném! – kezdte a mesterember. – Osztan tudja-é, hogy mi vót a baj?
–Honnan tudnám fiam, hát a rosseb se tudja! – panaszkodott Mari néni.
–Na, megmondom én magának öreganyám! Jól figyeljen rám! Leheljen egyet ide, ni!
Marinéni lehelt, mint a gőzmozdony.
–Látja-é a leheletét?
–Látom fiam.
–Na, mondom én magának, hogy az a lehelet az ott van akkor is, amikor nem látja! Oszt hiába vót száraz a maga szobája, ha közbe’ meg odalehelt mindenüvé. Na!
–Jaj fiam, hát ettől lett penészes a falam? Hát akkor leheltem én annakelőtte is. – kérdezte Mari néni.
–Ettül is. Meg attul is, hogy a dunyha magába szítta. Oszt az ablakon is meg az ajtón is biza’ bemént a hideg. Látta a hideg, hogy a dunyha mögött van a többi, osztan csatlakozott ü es hozzájok!
–Hogymég! – csodálkozott Mari néni. – Akkor most hogyan hozzam rendbe ezt fiam, azt meg tudod mondani nekem?
–Na, Mari néném, akkor most hallgasson ide! Nem sok idő telt még el, ha mán leszedte a dunyhákat a falról, akkor csináljon hamulúgot, mossa át a falat véle mindenütt, ahol penészes. Szellőztessen éjjel és nappal is. Fűtsön közben, de ne főzzön ám bent. Főzzön kint a tűzön, vagy a sparheltet vitesse ki a verandára. Aztán ha rendbegyütt a fal, reménykedjen erőssen, hogy a penész nem ette be magát a vályogba egészen. Mert akkor biza’ újra elő fog gyünni.
Mari néni így is tett. Időben elcsípte a bajt a mesterember segítségével, a penész nem jött elő többé.
Így történt, hogy Mari néni leszármazottai már tudták, hogy ha hőszigetelést szeretnének, akkor a hoszigetelesplaza.hu oldalról kell rendelni, ahol – minden bajt megelőzendő – szakszerű tanácsokkal is ellátják őket. Ezért sosem fognak úgy járni, mint Mari néni.