A légkörben előfordulnak melegebb és hidegebb légtömegek. Melegebb légtömeg a talajhoz közelebb alakul ki, majd feláramlik, ahol pedig találkozik a hideg légtömegekkel, és maga is hűlni kezd.
A páratartalom kiválását egy légtömeg lehűlése okozza. Lehűlés jellemzően 3 féle módon történik.
- Meleg levegő áramlik fel a hideg légtömegek felé, vagy
- légköri frontok találkoznak, vagy
- hideg felülettel találkozik a melegebb légtömeg.
Amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot akkor a pára látható alakban kiválik. Ekkor alakul ki a csapadék.
A harmatpont a levegőnek az a hőmérséklete, amelyen az adott nedvesség tartalmú levegő a páratartalomra nézve telítetté válik.
A csapadék képződéshez szükséges a lehűlésen kívül tehát, hogy a légtömeg megfelelő mennyiségű párát, aeroszol részecskét tartalmazzon.
Csapadék csak olyan felhőkből érkezik, ahol a vízcseppek mellett egyre növekvő jégkristályok is jelen vannak. Ezek a növekedő jégkristályok képesek elérni egy olyan súlyt, ami legyőzi a felfelé áramló meleg levegő felhajtó erejét. Növekedésük a rájuk fagyó víznek (párának) köszönhetik.
Azt mondhatjuk tehát, hogy minden csapadékfajta jégkristályként indul útjára.
A jégkristályok kihullanak a felhőből, lefelé felmelegednek annyira, hogy a talajhoz közeledve már vízcseppekként találkozunk velük.
De léteznek más halmazállapotú csapadékok is, pl. jégeső és hó.
Jégeső nyáron erős, heves feláramlásból jön létre, ahol a lehulló jég nem tud teljesen elolvadni.
Érdekes jelenség az ónos eső, ami útközben megolvad, ám mire leér a talajra, ismét fagypont alá hűl, de csak a becsapódáskor jegesedik meg.
Csapadékok közül a hó kitűnik, mert a lehullott hó, a talajon kialakuló hótakaró laza szerkezetű, a hókristályok között több-kevesebb levegő található. Ez az oka a hótakaró jó hőszigetelő képességének.