December 2-án a 258. német lövészhadosztály előőrsei 25 kilométerre közelítették meg Moszkvát, és állásaikból látták a Kreml tornyait. Azonban hamarosan megkezdődtek a téli viharok, és kiderült, hogy a Wehrmacht nincs felkészülve a téli hadviselésre. Három hét alatt 155 000 főt veszítettek a németek halottakban és sebesültekben. A legtöbben betegségek vagy a hideg miatt veszítették életüket. Némelyik lövészhadosztály elveszítette személyi állományának 50%-át. A fagyok problémát okoztak a tüzérségi eszközöknek és a gyalogsági fegyvereknek, illetve a viharokban nem tudtak felszállni a Luftwaffe repülői sem.
December 5-én a Moszkva körül összevont szovjet alakulatok mintegy 500 000 fővel ellentámadást indítottak, amely körülbelül 300 kilométerre vetette vissza a kimerült, éhező és fázó németeket, és ezzel lényegében véget ért a Barbarossa hadművelet.
A német hadsereg nem volt felkészülve az időjárás jelentette nehézségekre. Az orosz utakra jellemző, nyáron laza homok tavasszal és ősszel mély sárrá változott, és csak a téli fagyok beálltával volt ismét járható. A német harckocsik és lánctalpas járművek lánctalpa keskeny volt, beleragadtak a sárba. Az utánpótlás szállítására használt, több mint 600 000 ló sem bírt közlekedni, és nem viselte jól az orosz tél viszontagságait.
A német katonák sem voltak felkészítve, a hadjárat kezdetén nem kaptak téli ruházatot. A hideg idő beálltával a szükséges ruházatot még nem tudták eljuttatni a frontvonalbeli csapatokhoz, mivel az utánpótlás kiszállítása komoly nehézségekbe ütközött, és mindenütt elsőbbséget kaptak az üzemanyagot és lőszert szállító szerelvények. A hideg idő beálltával a hőmérséklet nemritkán –40 °C alá süllyedt, a hideg és a betegségek végül több áldozatot szedtek, mint a harcok. A szovjet katonák, elsősorban a szibériai egységek, viszont vattakabáttal (pufajka), szőrmesapkával (usánka) és nemezcsizmával (válenki) voltak felszerelve, és amúgy is jobban alkalmazkodtak az időjáráshoz.
Számos esetben a német haditechnika csődöt mondott a kemény fagyokban: a kenő- és hidraulikai olajok megfagytak, a motorokat nem lehetett reggel beindítani, a tüzérségi eszközök csődöt mondtak. A lövegek újratöltése előtt késsel kellett levágni a gránátokról a tároláshoz rájuk kent, keményre fagyott zsírt.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Barbarossa_hadm%C5%B1velet#A_haditechnikai_eszk%C3%B6z%C3%B6k_helyzete
Részlet a https://karpataljalap.net/2001/01/26/puskak-zavarzata-befagyott Nagy Józseffel folytatott beszélgetéséből, a Don-i katasztrófáról, ahol szintén a hideg fagyos időjárás okozott komoly károkat és hátrányt a Magyar hadtestnek is.
„– Mi volt az oka, hogy nem tudtak ellenállni a szovjet offenzívának?
– A legnagyobb bajt a nagy hideg okozta, mínusz 35-42 fok közt mozgott a hőmérő. A puskák závárzata befagyott. Nem lehetett fekve maradni a hóban egy percig se. Az utánpótlás is akadozott, a lovak rossz állapotban voltak, a gépek leálltak: befagytak, nem volt üzemanyag.”
Forrás: https://index.indavideo.hu/video/Hadsereg_a_foldi_pokolban
Más szempontok is felmerültek viszont. Manapság könnyen utána lehet nézni a valaha rögzített időjárási adatoknak, amik pedig nem egészen támasztják alá a fent leírtakat a Barbarossa hadművelet esetében. Bár a hőmérséklet napokra -35°C alá süllyedt, és a fagyok valóban nehézségeket okoztak, a hadművelet bukását nem ez okozta, sokkal inkább az ezt követő enyhülés, az ezzel járó sár. Na meg persze az ellátmány hiánya is valós probléma volt. Összességében nem az időjáráson múlt a siker.
Forrás: https://mult-kor.hu/kilenc-elterjedt-mitosz-a-barbarossa-hadmuveletrol-20180703?pIdx=7