Hőszigetelő tulajdonsággal minden anyag rendelkezik. Az anyagok hőszigetelő-képességének mutatására szolgál az ún. hővezetési tényező, jele: λ, származtatott mértékegysége: W/mK. Minél kisebb ennek az értéke, annál jobb hőszigetelőről van szó.
A gyártók sokféle anyaggal kísérletezve rájöttek, hogy a hagyományos anyagok esetében a levegőnél jobb hőszigetelés nincs. A kérdés, hogyan lehet „becsomagolni” vele az épületet, azaz hogyan lehet bezárni valamibe a levegőt úgy, hogy a gyártási költségek minimálisak legyenek.
Számtalan hőszigetelő anyag létezik, de a leggyakrabban használt típusok a következők:
- Az expandált polisztirol gyártása során az anyag celláiba zárják be a levegőt.
- A poliuretán hab két folyékony komponens reakciója révén kialakuló műanyag hab. Széles körben alkalmazzák az építőiparban, például szendvicspanelek hőszigetelő rétegeként, nyílászáró tokok illesztésénél, illetve újabban magában az ablakszárnyban is.
- Magyarországon napjainkban kezd elterjedni a szórt poliuretán habbal történő szigetelés.
A hőszigetelő anyagot folyékony halmazállapotban juttatják ki a szigetelendő felületre, ahol az habot képez és minden üreget kitöltve illesztésmentes hőszigetelő réteget hoz létre.
A habot két komponens helyszínen történő összekeverésével állítják elő. Vastagsága 2-3 centimétertől 15-20 centiméterig terjedhet.
Kétféle habtípus létezik:
- a zárt cellás és
- a nyitott cellás.
A kifejlődött zárt cellás hab légzáró és vízzáró, valamint lépésálló, a nyitott cellás ezzel szemben nem.
