Elgondolkoztál már azon, kifelé bámulva a repülőgép ablakán, hogy milyen lenne a szárnyon utazni? Szabadon, mint a madár, a levegő romantikusan körbejárná a tested… :D
Nézzük meg, mi is történik ott kint a szárnyon repülés közben.
Az utasszállító gépek szárnyfesztávolsága típustól függően 30-56m tehát helyünk legalább lenne.
A felszálló sebesség bizonyos esetben csak kb. 50 km/h, talán itt még meg tudnánk kapaszkodni, de mondjuk, hogy van egy rögzített felület, amihez oda vagyunk csatolva.
De vannak gépek, amik felszállósebessége is 240-300 km/h. Így már nem lenne annyira komfortos.
Az utazósebesség pedig 770-900km/h. Képzeljük el, hogy a forma1-es autóban 350-nél már lapul az ember arca, akkor a levegőben 900-nál mi történhet velünk?
Az utasszállító repülőgépek általában 10 000 km magasan repülnek. Lélegezni kb. 4500m magasságig tudunk normálisan, 10 000 méteren a levegő nyomása a harmadára csökken. Ez nem csak a lélegzetvételt nehezítené meg (feltételes mód, mert addigra meghalnánk) hanem a szöveteink is károsodnának. Tartósan 4500 m felett a véroxigénszint csökkenésétől fejfájás, szédülés, zavartság, ájulás jelentkezne. Tovább haladva felfelé a légzésünk gyorsulna, ödémásodni kezdenénk. Szemünk bevérezne, további szörnyűségek kíséretében hagynánk el az árnyékvilágot.
Tegyük fel, hogy mindezeket mégis túléljük, és vidáman nézelődünk a szárnyon, mégis mi legyen az outfit erre az útra?
A repülés közben a felhőkből ránk csapódó akár -40°C-ra lehűlt víz rajtunk fagyna jéggé. Nem csak őrült nagyot ütne, de pillanatok alatt 5-10 centis jégpáncél fedné be az egész testünket. Ez a testhőtől sem tudna eléggé megolvadni, egyrészt mert kb. -40°C-on tartózkodnánk épp időnként átrepülve egy-egy mikroszkopikus jégkristályokkal teli felhőn, másrészt folyamatosan a repülési idő nagyrészében ennek lennénk kitéve. Szóval nem a levegő járna szabadon a testünk körül, hanem a kőkemény jégpáncél.
Valójában bármit felvehetünk, a Himalájára tartó hegymászók ruhái sem mentenék meg az életünket.