A lapostetős házak megjelenése és elterjedése nem új keletű: a modern építészet egyik kedvenc formája ez, amely nemcsak látványos, de praktikus is lehet. Ugyanakkor egy lapostető szerkezeti és szigetelési szempontból is különleges figyelmet igényel. Ebben a cikkben végigvesszük, hogyan lehet megfelelően hőszigetelni a lapostetőket, milyen típusok léteznek, és mire kell odafigyelni a kivitelezés során.
Miért más egy lapostető szigetelése?
A lapostető sajátossága, hogy alig van lejtése (általában 1–5% között), így a csapadékvíz nem tud olyan gyorsan távozni, mint egy magastetőnél. Emiatt nagyobb a beázás veszélye, és komolyabb terhelés éri a szigetelőanyagokat – mind hőmérséklet-ingadozás, mind nedvesség tekintetében.
Ráadásul sok esetben nemcsak tetőként funkcionál, hanem járható felületként is: teraszként, zöldtetőként vagy gépészeti területként. Ez tovább növeli az elvárásokat a hőszigetelési megoldásokkal szemben.
A három alapvető rétegrendi megoldás
A lapostetők esetében a rétegrendek három fő típusra oszthatók:
1. Meleg tető (hagyományos rétegrend)
Ez a legelterjedtebb megoldás. Itt a hőszigetelés a vízszigetelés alá kerül.
Rétegrend általában:
-
szerkezeti födém
-
gőzölő réteg (ha szükséges)
-
hőszigetelés (pl. PIR, EPS, kőzetgyapot)
-
vízszigetelés (bitumenes lemez vagy PVC fólia)
-
kavicsréteg vagy más védőréteg
Ez a típus érzékeny a hőingadozásra és az UV-sugárzásra, hiszen a vízszigetelő réteg közvetlenül ki van téve az időjárásnak.
2. Fordított rétegrendű tető
Ennél a megoldásnál a vízszigetelés alulra, a hőszigetelés fölé kerül. Csak olyan anyag használható, ami vízálló és zártcellás, például XPS (extrudált polisztirol).
Rétegrend:
-
szerkezeti födém
-
vízszigetelés
-
XPS hőszigetelés
-
elválasztó geotextília
-
kavicsréteg, járólap vagy egyéb burkolat
Ennek az az előnye, hogy a vízszigetelés védett helyen van, a hőszigetelés viszont bírja a nedvességet, így nincs szükség plusz párazárásra.
3. Kettős rétegrend
Itt a két fenti megoldás kombinációja valósul meg: az alsó réteg biztosítja a hőszigetelést, a felső pedig védi a vízszigetelést és javítja a hőtechnikai tulajdonságokat.
Ez a megoldás általában nagyobb teherbírású, járható vagy zöldtető esetén alkalmazott kivitelezési forma.
Milyen anyagokat érdemes használni?
A lapostetők szigetelése különleges követelményeket támaszt. Az anyagok kiválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:
-
Hővezetési tényező (λ-érték): Minél alacsonyabb, annál jobb a hőszigetelő képesség.
-
Nyomószilárdság: Terhelhető tető esetén elengedhetetlen (pl. járható terasz, gépészeti eszközök alatt).
-
Vízzáróság: Különösen fontos a fordított rétegrend esetében.
-
Tűzállóság: Főként társasházaknál vagy szigorúbb előírások esetén lényeges.
Gyakran használt anyagok:
-
XPS: kiváló vízálló hőszigetelő, kimondottan ajánlott fordított rétegrendhez.
-
PIR (poliizocianurát): alacsony λ-értékű, nagy hőszigetelő képességű lap, gyakran használt hagyományos rétegrendnél.
-
Kőzetgyapot: kiváló tűzállóságú és páraáteresztő hőszigetelés, de kevésbé jó vízálló.
-
EPS (expandált polisztirol): olcsóbb megoldás, de nem ideális vízzel terhelt tetőfelületre.
Mire figyelj kivitelezéskor?
-
Lejtésképzés: legalább 1,5–2% lejtést kell biztosítani, hogy a víz ne álljon meg a tetőn.
-
Rétegrend pontos betartása: különösen fontos, hogy a víz- és hőszigetelés megfelelő sorrendben és technológiával kerüljön fel.
-
Mechanikai védelem: ha a tető járható, a szigetelés fölé burkolatot, járólapot, kavicsréteget vagy geotextíliát kell tenni.
-
Pára- és vízzárás: meleg tetőknél párazáró fólia is szükséges lehet, különösen zárt helyiségek (fürdő, konyha) felett.
-
Szakszerű dilatáció: a tető mozgását is figyelembe kell venni, különösen nagyobb felületeknél.
Összegzés
A lapostetős házak szigetelése nem ördöngösség, de komoly szakmai ismereteket igényel. Egy jól megtervezett és kivitelezett rétegrend évtizedekig védelmet nyújt a hőveszteség és a beázás ellen – egy rosszul kivitelezett tető viszont akár már az első tél után problémát okozhat.